Láááázaaadáááás! Avagy a ruccolás pizza.

Lázadok mert főzök. Nem igazán érzékelem az ellenállást. Tegnap este kétszer is vacsoráztunk. Este 8 körül zöldborsófőzeléket sült virslivel másodszorra pedig még éjfélkor összedobtam egy kis tonhalas tésztát. Ezt hívják erős túlzásnak. Éppen szerencsés időszakomat élem, mert akármennyit ehetek, az ismerőseim mindig azzal fogadnak hogy:-Te már megint fogytál??? -Ami valljuk be elég idegesítő. Voltam már 62 kg, ami viszont nálam már sok, úgyhogy inkább nyerő az 50kg-os súly. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy köszönöm jól vagyok, nem éhezem és kimondottan jó az étvágyam.

Szóval a ruccolás pizza. 2 főre.


Hozzávalók a pizzatésztához:
250 gr liszt (fele durum, fele sima finomliszt)
fél csomag szárított élesztő
1/2 dl olivaolaj csipet só csipet cukor
kb 1,5 dl melegvíz


A feltéthez:
pizzaszósz
50 gr ruccola serrano vagy pármai sonka (ami éppen van itthon)
parmezán sajt

A tésztához valókat nagyjából fent leírt sorrendben egy keverőtálba öntöm és 10 perc fáradtságos munkával összegyúrom. Az ezt követő 2-3 órában elmosogatok (utáááálom), kiteregetek, meg a barátnőmmel csevegek telefonon, ez idő alatt a tészta szépen megkelt. Ha mindez megvan fogom a tésztát és vékonyra nyújtom, legyen mondjuk 3 mm és a közepét megkenem pizzaszósszal, a szélét kihagyom. A 250 fokra előmelegített sütőben készre sütöm. Ez eddig semmi extra. Ha készre sült kiveszem a sütőből és a további hozzávalókat nyersen teszem rá. Tehát a sonkát egy maréknyi ruccolát és a forgácsokra vágott parmezánsajtot (nekem ezt eddig a legjobban krumplipucolóval sikerült megvalósítanom). Tálaláskor megkínálom frissen örölt borssal és némi extraszűz olivaolajjal.

Le vagyok tiltva!

Mármint a főzésről. Mert az én Életem, saját bevallása szerint hízott 7 kilót (én 1-2 kg gömbölyűségnél többet nem észleltem és különben is a mi családunkban 100 kg alatt nem is férfi a férfi, de nem vitatkozom). Ennek oka vagyok én is, a későn este tálalt finom vacsorák miatt. Persze a jó szándék nem volt megkérdőjelezve. Okos nő ilyenkor nem vitatkozik, hanem salátát csinál vacsorára.

Belevalók:
Jégsaláta
Paradicsom
Olivabogyó
Uborka
Mozarella
Olivaolaj
Balzsamecet sürítmény

A zöldségeket egy tálban összekeverem, meglocsolom olivaolajjal és a balzsamecet sürítménnyel. Hűtőbe teszem pár órára, hogy összeérjenek az ízek.
Ettől a receptől senki nem fog hanyattesni, én meg a végeredménytől remélhetőleg nem fogok éhenhalni. Majd lehet hogy csempészek bele némi serrano sonkát, meg mellé egy kis fokhagymás zöldfűszeres pirítóst. Na így már sokkal jobban hangzik. Mindenesetre épp ésszel könnyen belátható, hogy este 6 után már nem túl nyerő dolog vacsorázni, főképp lefekvés elött, de ez a mi életvitelünk mellett nem könnyen kivitelezhető. Marad tehát a saláta. Lesz még ennél rosszabb is. Október 1-től lébőjt. Akkor csak itt és csak elméletben fogok főzni. Hajjajj...

Még egy első...

Mert ez volt az első kalandom a szarvasgombával.Nálam okosabb emberek tanácsára a következőképpen jártam el vele:

Hozzávalók
1 db diónyi nagyságú szarvasgomba
500 gr házi szélesmetélt
100 gr vaj
2 gerezd fokhagyma
némi petrezselyem
10 dkg parmezán

Elsőként sós vízben kifőzöm a tésztát.Míg ez készül, egy kis darab vajat dobok a vadonatúj öntöttvas serpenyőmbe (szemeztünk egy darabig míg egymáséi lettünk, de hazacipelni volt az igazi mámor, dögnehéz). Megfuttatom rajta a finomra reszelt fokhagymát, megsózom. Leveszem a tűzről, hozzáadom a finomra vágott petrezselymet. Hozzáadom a kifőtt tésztát, összekeverem és a maradék vajat is hozzákeverem. A szarvasgombát ráreszelem, egy-két vékonyra vágott szeletet is keverek bele, már csak az esztétika kedvéért is. Tálaláskor parmezánt reszelek rá és nem az újjamat:-) Az eredmény több mint kielégítő lett. Száraz tokaji szomorodnit ittunk hozzá.